Wass Albert

1. HORVÁTH LAJOS FOTÓJA

"Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben."

Wass Albert: Otthon /részlet

*

2.RIA HOROSNI FOTÓJA

"- Borzasztó dolog meghalni (...).
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."

(Wass Albert)

*

3.HERCZEG HAJNALKA FOTÓJA

" A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen"..

( Wass Albert )

*

4.KOVÁCS ANDREA FOTÓJA

„Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.”

(Wass Albert)

*

4.ILDIKÓ CSILLA BOLVÁRI FOTÓJA

„...Maradnak az igazak és a jók.

A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat
   Mert elfut a víz és csak a kő marad,
            de a kő marad.”

           (Wass Albert:Üzenet haza)

*

4.FISHBACKNÉ HORVÁTH ILDIKÓ FOTÓJA

„Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.”

(Wass Albert: Erdők könyve)

*

5.HOROSNYI SÁNDOR FOTÓJA

"Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet! Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!"

                                                       (Wass Albert)

*

5.RIA HOROSNI FOTÓJA

"Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha."

(Wass Albert)

*

5.RIA HOROSNI FOTÓJA

"Nem volt több feszültség a levegőben, mely gondolataikat lefoglalhatta volna, tervezgetés, fontolgatás, s hogy mindez hirtelen nem volt többé, úgy érezték, mintha valahol valami hirtelen megszűnt volna. Talán az élet íze, a létezés értelme szűnt meg, vagy távozott el a felnövekedett gyermekek batyujában s ők ott maradtak a néma nagy estében egyedül"

(Wass Albert)

*

5.RIA HOROSNI FOTÓJA

„Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.”

(Wass Albert: Erdők könyve)

*

6.KOVÁCS JÓZSEF YOKO FOTÓJA

" Nem voltál velem,
pedig oly szépen jött az este:
szelíden, mint a szerelem."

(Wass Albert)

*

6.KATI KIRÁLYNÉ  ITAKA FOTÓJA

„Lassan jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele.”

(Wass Albert )

*

6.ERZSI VARGA FOTÓJA

„Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok a magam szemével, a magam hangulatain keresztül szűrődve. És se esték. se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, azok nem az én világomat látják, csupán a magukét, ami az én számomra úgy is idegen.... "

( Wass Albert - Találkozásaim a halállal)

*

7.TÓTH-PIUSZ ISTVÁN FOTÓJA

"Én Istenem, az idő hogy szalad!

Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél."

(Wass Albert: Sóhaj)



*

7. CSABA RUDOLF FEJÉR FOTÓJA

“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: “a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”

(Wass Albert: Magukrahagyatottak) 

*

8.KOVÁCS JÓZSEF YOKO FOTÓJA

„Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.”

(Wass Albert : Tél)

*

8.BAKOS TIMEA FOTÓJA

„Ha én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok, a magam szemével, a magam hangulatain keresztülszűrődve. És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen.”

(Wass Albert)

*

9.KATI KIRÁLYNÉ ITAKA

„S higgyétek el nekem,
hogy a halálban nincsen veszteség,
hogy a halál csak újabb fordulat:

mert minden hangulat egy élet,
és minden élet csak egy hangulat.”

(Wass Albert)

*

9.CSABA RUDOLF FEJÉR FOTÓJA

„Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten?”

(Wass Albert)

*

9.BAKOS TIMEA FOTÓJA

„Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. (...) Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”

(Wass Albert)

*

10.SIMON ERIKA FOTÓJA

"A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok, vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen."

(Wass Albert: A titokzatos őzbak) 

*

10.KATI KIRÁLYNÉ ITAKA

„A fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot,
ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.
Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez.
Angyaloké, akik sokat sírnak ma is,
mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.

De miattad nem sírnak már.
Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is.
A virágok legszebb ruháikat öltik magukra,
és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal.
Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted.
Mint a mesében.
Csak mégy és arra gondolsz, hogy szép.
Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak.
A fák, ahogy susognak a szellővel.
A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.ű

És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra,
valahol megleled az Angyalok Rétjét.
Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos.
És megállsz.
És abban a pillanatban megnyílik a szíved,
és az angyalok észrevétlenül mellé lépnek,
és kincseikkel töltik meg a szívedet.

A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára:
a Jóság, a Szeretet és a Békesség.

Egy nagy, csillogó felhőn a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy,
kék pipából, és jóságosan alámosolyog.
Ha visszatérsz újra az emberek közé, a Rontó-emberek,
a Gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzád,
te mégis jóval viszonozd gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt
és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívedben:
csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártál, kisfiam."

(Wass Albert)